Alvásbetegségek

Hiperszomnia

Fokozott alváskésztetés – hiperszomnia

Bár a legtöbbet az alváshiányos állapotokkal foglalkozunk, a szervezetünk szempontjából egyik szélsőség sem tesz jót. Mint ahogy az ókoriak is tartották; napi egy alma az orvost távol tartja, de ha túlzásba esünk és egy fa termését elrágcsáljuk naponta, akkor a hatás valószínűleg kontraproduktív lesz. Az alvásra pepitában ugyanez igaz. Ugyan mindenkivel előfordul, hogy bizonyos időszakokban fáradékonyabb, de ha ez növekvő tendenciát mutat és/vagy hosszabb távon is fennáll, akkor érdemes lehet fontolóra venni, hogy nem valamilyen alvászavar, esetleg hiperszomnia áll-e a háttérben.

Hiperszomnia vagy agyonhajszoltság?

Ha a túlzott fáradékonyság bizonyos mértékig indokolt lehet, akkor természetesen nem kell rögtön megijednünk. Azonban sok hiperszomniával („hiper” – túl sok, „szomnia” – alvás) küzdő embert megbélyegez a környezete, miközben a háttérben nem a lustaság áll.

A hiperszomniát túlzott nappali aluszékonyság és az elhúzódó – de nem pihentető – éjszakai alvás váltakozása jellemez. Az erős fáradtság akkor is jelen van, ha az érintett legalább hét órát pihen. A álmosság érzetén sokszor a túlzott alvás (akár több mint tíz óra) sem segít, az ebben szenvedők még ilyenkor sem érik el az egészséges alvást követő kipihent érzetet. A betegek helyzete odáig is elfajulhat, hogy napi 18 óra szundítás után sem ébrednek felfrissülten. A probléma általában lassan súlyosbodik és jellemzően a késő kamaszkorban kezdődik.

hiperszomnias noA hiperszomniások napközben is ellenállhatatlan késztetést érezhetnek az alvásra.

A hiperszomniások – ha tehetik – napközben kénytelenek megpihenni, még akkor is, ha ez továbbra sem jelent számukra felszabadulást a fokozott alváskésztetés alól. Ez bizonyos mértékig betudható annak is, hogy ilyenkor a szívverés nem csökken le annyira, mint amennyire a normális alváshoz szükséges lenne. A betegség szörnyen megviseli az érintetteket. Képzeld csak el, milyen lehet állandó álmosságra kárhoztatva élni még akkor is, ha egyébként elegendő mennyiségű időt szánsz az alvásra.

A hiperszomnia akkor tekinthető akutnak, amennyiben a tünetek kevesebb, mint egy hónapig tartanak. Az állapot egy és három hónap között szubakutnak (az akut és a krónikus közötti kategória), három hónap felett pedig tartósnak minősül.

A normál hiperszomnia kifejezést a természetesen hosszabb ideig alvókra is alkalmazzák.

A hiperszomnia általános tünetei

  • Túlzott álmosság, függetlenül attól, hogy az érintett éjszakánként legalább hét órát alszik
  • Gyakran előforduló napközbeni szundítás
  • Többszöri álomba merülés egyazon napon
  • Az alváskésztetés akár társadalmilag nem elfogadott helyen és időben is rátörhet a betegre
  • A „délutáni alvás” csak rövid ideig biztosítja a krónikus fáradtság megszüntetését és nemsokára ismét bekövetkezik a pihenés iránti erős vágy
  • Több mint kilenc órás éjszakai alvás után sem érzi magát az alany kipihentnek
  • Egy hosszú alvás utáni nehéz ébredés, percekig tartó zavarodottság és diszorientáció érzése
  • Jelentősen megnövekedett alvásidő (akár 14-18 óra naponta)
  • A túlzott alvás következtében fennálló distressz vagy normál működésre való képtelenség
  • A további tünetek lehetnek: szorongás, alacsony energia, nyugtalanság, lassú gondolkodás vagy beszéd, étvágytalanság és memóriazavar

Ha a fent említett tünetek alapján többnyire magadra ismertél, akkor mindenképpen tanácsos orvoshoz fordulni! A vizsgálat során általános kérdéseket tehetnek fel az alvási szokásokkal, szedett gyógyszerekkel, érzelmi állapottal kapcsolatosan és amennyiben indokoltnak látják, akár poliszomnográfiás alvásvizsgálatot is előírhatnak.

Elsődleges és másodlagos hiperszomnia okai

A rendellenesség egyik bevett klasszifikációs rendszere az Alvászavarok Nemzetközi Osztályozása (International Classification of Sleep Disorders – ICSD). Az ICSD harmadik kiadása felsorolja a hiperszomnia mögött álló nyolc lehetséges központi okot: 1. egyes típusú narkolepszia, 2. kettes típusú narkolepszia, 3. idiopátiás hiperszomnia, 4. Kleine-Levin szindróma, 5. orvosi állapot miatt fennálló, 6. gyógyszer vagy élvezeti szerek okozta hiperszomnia, 7. pszichiátriai állapot miatt fennálló, 8. elégtelen alvási szindróma (ISS).

Bár a felsorolás pontjait nem bontja szét két külön kategóriára az ICSD-3, mégis így érdemes őket vizsgálni. Ennek alapján az első csoportba tartoznak azok a típusú rendellenességek, amelyek már önmagukban is előfordulnak és nem más állapot idézi elő őket, míg a második csoport szorosan összefügg egyéb különböző feltételekkel.

hiperszomnia diagnosztizalasaA hiperszomnia hátterének pontos diagnózisa rendkívül fontos.

Az elsődleges hiperszomnia sokkal ritkábban fordul elő, mint a másodlagos. Nagyjából a lakosság csupán 1 százalékát érinti és általában egy szélesebb körben ismert diagnózishoz kapcsolódik. Ilyen lehet például a Kleine-Levin szindróma vagy mindkét típusú narkolepszia. Nem minden esetben, de megfigyelhető, hogy az elsődleges hiperszomnia gyakran kapcsolódik genetikai rendellenességekhez, beleértve a miotóniás disztrófiát, a Prader-Willi szindrómát és a Norrie-betegséget. Ilyenkor azonban sok esetben a hiperszomnia másodlagos tünetnek tekinthető.

A másodlagos hiperszomnia már jóval gyakrabban fordul elő. Ez olyan más típusú indikátorok következménye is lehet, mint az 1. egészségügyi állapotunk (pl. okozhatja fejsérülés), 2. az álmosságot előidézheti vényköteles vagy nem vényköteles gyógyszer is és egyes élvezeti szerek, 3. elégtelen alvási szindróma (ISS), 4. pszichiátriai állapot. Ellentétben az első hárommal, ha a pszichiátriai betegeknél jelenik meg a hiperszomnia, azt nem feltétlenül a pszichiátriai rendellenesség okozza. Ugyanis nem mindig egyértelmű azonnal, hogy a depresszió okozta-e először a fokozott alváskésztetést vagy fordítva.

Bizonyos neurológiai rendellenességek szintén a hiperszomniához hasonló tünetekkel járhatnak. Az olyan problémák, mint az agydaganatok, diszfunkcionáló thalamus, hypothalamus vagy agytörzs túlzott álmosságot okozhatnak. Továbbá a Parkinson- és az Alzheimer-kórnak is lehetnek olyan szimptómái, amelyek ugyancsak a hiperszomniához hasonlóak.

Számos olyan ok létezik, ami hiperszomniához vezethet, azonban a leggyakrabban az alvási apnoé áll a háttérben.

Az elsődleges hiperszomnia tüneteinek besorolása

Az elsődleges hiperszomnia besorolása leginkább a tünetek és az alvásvizsgálat eredményén alapszik. A túlzott aluszékonyság azonban mind a négy hozzá kapcsolódó rendellenességnél megjelenik. A Kleine-Levin szindróma esetén az álmosság epizodikus, pár naptól akár hetekig is eltarthat, majd azután hónapokig nem jelentkezik. Viszont a rendellenesség aktív periódusa kifejezetten intenzív, a betegek rendkívül hosszú ideig alszanak, megváltozik a gondolkodásuk, viselkedésük és akár még a személyiségük is. A másik három rendellenesség esetében a túlzott álmosság azonban krónikus, nagyobb megszakítások nélkül jelentkezik.

Az 1-es típusú narkolepsziás betegek általában kataplexiával küzdenek, ami elkülöníti őket a narkolepszia 2-es típusától és az idiopátiás hiperszomniától. A kataplexia során az izomtónusok elgyengülnek és a roham súlyosságától függően a test akár teljesen magatehetetlenné is válhat, aminek következtében az elszenvedője összecsuklik. Általában valamilyen erős érzelem (düh, nevetés, meglepetés stb.) váltja ki. A kataplexia az 1-es típusú narkolepszián kívül csak nagyon ritka esetben fordul elő, ezért a diagnózis felállítását megkönnyíti.

elsodleges hiperszomniaA Kleine-Levin szindrómát “Csipkerózsika” szindrómaként is szokták emlegetni.

A hiperszomniát egy nappal, poliszomnográffal végzett, úgynevezett multiplex alváslatencia teszttel (MSLT – Multiple Sleep Latency) lehet vizsgálni. Ilyenkor a páciens 2 óránként, összesen általában 5 alkalommal fél órát aludhat egy erre alkalmas szobában. A cél, hogy a nappali alváskésztetés intenzitását és minőségét megállapítsák. Mindhárom rendellenesség (idiopátiás hiperszomnia és mindkét típusú narkolepszia) esetén a betegek átlagosan kevesebb mint 8 perc alatt elalszanak. Amíg a narkolepszia mindkét típusánál az alváskezdeti REM (Rapid Eye Movement – gyors szemmozgásos fázis) a jellemző, addig az idiopátiás hiperszomniánál ez egyáltalán nem vagy csak egyszeri alkalommal megfigyelhető.

A különböző elsődleges hiperszomniás rendellenességek néha átfedő klinikai jellemzőkkel rendelkeznek, mivel ezeket a mögöttes okok ismerete előtt határozzák meg.

Idiopátiás hiperszomnia

Az idiopátiás hiperszomniát a ICSD-3 osztályozása szerint a hiperszomnia egyik központi rendellenességeként tartják számon. Ebbe a csoportba tartoznak az olyan problémák, ahol az elsődleges panasz olyan nappali álmosság, amelyért nem a rossz éjszakai alvás vagy a cirkadián ritmus felborulása a felelős. Az alvást nem szakítja meg mozgás vagy légzési problémák, és az érintett belső órája is normálisan működik. Azonban még a rendszeres és megszakítás nélküli alvás esetén is ritkán érzi kipihentnek magát a beteg. Az idiopátiás hiperszomnia az idegrendszer rendellenessége, azonban az oka – ahogyan ezt az elnevezése is sugallja – egyelőre nem ismert.

Az idiopátiás hiperszomniára a következő tünetek jellemzők:

  • Túlzott nappali álmosság a tipikusan hosszabb alvási periódusok (10-11 óra éjszakánként) ellenére is. A betegek akár 16 óránál több ideig is alhatnak naponta.
  • Nehéz ébredés (hosszabb időtartamú alvás után is) még többszörös riasztás, fények, más emberek segítségének ellenére is.
  • „Alvás utáni tehetetlenség” érzete, amely a felkelés után rendszerint zavarodottsággal és diszorientációval járhat. A teljes éberségig tartó átmenet hosszú és nehezen kezelhető, a világos gondolkodás és alapvető fizikai feladatok elvégzése is problémát jelenthez. Az érintetteknek gyakran könnyebb visszafeküdni, mint felkelni.
  • Hosszú, de az álmosságot nem enyhítő szundítások.
  • Kognitív diszfunkcó. Gondolkodási, problémamegoldási, koncentrációs nehézségek. Memóriazavar.

Az idiopátiás hiperszomniások számára szörnyen nehezen indul a nap. Gyakran több ébresztőórát is be kell állítaniuk annak biztosítására, hogy iskolába vagy munkába menjenek. Sokszor rendkívül megterhelő nekik a munkahelyek megtartása, az iskolában való tartózkodás vagy az egészséges házas élet, illetve szociális kapcsolatok fenntartása.

Az idiopátiás hiperszomnia kezelése

Jelenleg sajnos nincsen rá gyógymód. Mivel sok szempontból hasonlít a narkolepsziához, annak néhány kezelési módja az idiopátiás hiperszomniával küzdő betegek számára is használható. Ezek a stimulánsok (pl. Modafinil, Adderall, Ritanil) segítenek védekezni a nap folyamán felmerülő súlyos álmosság ellen, fenntartják az éberséget, de sajnos ritkán hatékonyak hosszú távon, mivel a betegek gyakran rezisztensé válnak a hatásukra.

Az idiopátiás hiperszomniás betegek a narkolepsziára vonatkozó vényköteles gyógyszerek egy részét általában off label-ként veszik igénybe. Az off label, avagy indikáción túli gyógyszeralkalmazás azt jelenti, amikor az hivatalos előírástól eltérően alkalmaznak gyógyszereket.

stimulansok es hiperszomniaAz alkohol és a cigaretta rontja az alvás minőségét.

A legtöbb kezelés a napközbeni aluszékonyság (EDS – Excessive Daytime Sleepiness) tüneteire koncentrál, de olyan más szimptómákra, mint az „alvás utáni tehetetlenség” érzete vagy a kognitív diszfunkció, sajnos nincs előírt kezelés. Így a terápia általában a megfelelő alvási higiéné kialakítását (ezzel később részletesebben is foglalkozunk) és bizonyos gyógyszerek szedését foglalja magában.

A hiperszomnia kezelési módja

A kezelés mibenléte nagymértékben függ attól, hogy elsődleges vagy másodlagos hiperszomniáról beszélünk-e, azaz hogy milyen okok húzódnak meg a háttérben. Általánosságban kijelenthető, hogy célszerűbb és hatékonyabb a probléma eredetét megkeresni és kezelni, mint a tüneteket enyhíteni.

A leggyakoribb kezelések közé tartozik az olyan stimuláns gyógyszerek alkalmazása, amelyek segítenek a beteget ébren tartani. Ezt jellemzően kiegészítheti még viselkedésterápia és alváshigiénés technikák.

Bizonyos esetekben antidepresszáns szedése és/vagy az életmódváltás is jótékony változást eredményezhet.

A háttérben sokszor nem megfelelő gyógyszer vagy élvezeti szerek használata is állhat. A nyugtatók és altatók (különösen a hosszú hatású típusok) szedése sajnos nagyon elterjedt, így az aluszékonyság forrása ez is lehet. Az alkohol és a koffeintartalmú szerek szintén rontják az éjszakai pihenés mennyiségét és minőségét, hosszú távon nappali fáradtságot okozva ezzel.

Szintén nagyon gyakran kíséri hiperszomnia a légzéskimaradásokkal, hangos horkolással és mikroébredésekkel járó alvási apnoe szindrómát. A diagnosztizáltak száma meglehetősen magas. A probléma leküzdéséhez itt is érdemes először az okokat feltárni és annak alapján megoldást találni. Enyhébb eseteknél például az apnoe alvási pozícióhoz – általában háton alváshoz – kötött, ilyenkor elegendő lehet csak átszokni egy másik testhelyzetre. Azonban léteznek súlyosabb formái is, amikor akár CPAP maszk (Continuous Positive Airway Pressure – folyamatos pozitív légúti nyomás) viselésére vagy műtéti beavatkozásra is szükség lehet.

A hiperszomnia egy egyre duzzadó egyéni és társadalmi probléma, amelynek számos oka és kezelési módja lehet. A legfontosabb, hogy a tünetek felismerése után minél hamarabb felvegyük a kapcsolatot egy szakemberrel, akinek a támogatásával további útmutatást kaphatunk a szükséges teendőkről.

Megfelelő alváshigiéné kialakítása

A megfelelő alváshigiénia egy olyan sor általános gyakorlat, amelynek rendszeres betartásával nagymértékben javíthatjuk az alvásunk mennyiségét és minőségét. Ez sokszor nemcsak az elalvást megelőző időszakra vonatkozik, hanem a napi ritmusunk megváltoztatását is jelentheti. Az alábbiakban összeszedtünk pár tippet, hogy mivel tehetnénk „pihenésbarátabbá” a szokásainkat és a környezetünket. Fontos, hogy az optimális alváshigiénia kialakítása elköteleződést kíván. Ha nem vesszük komolyan a betartását, az eredményeit sem fogjuk tudni maradéktalanul learatni.

  • Az első és legfontosabb – de egyben legnehezebb – pontunk a lefekvési és felkelési idő állandósítása. Fontos, hogy ez nemcsak a hétköznapokra fog vonatkozik, hanem ez alól a hétvége sem lesz kivétel. És nincs csalás! A hétköznap kihagyott alvást nem helyettesíti a hétvégi túlalvás, sőt, csak többet árt, mint használ. A rutin kialakítása eleinte természetesen nehezen megy, de miután hozzászokik a szervezetünk az új szabályokhoz, könnyebben leszünk álmosak és alszunk el, az éjszakánk pedig nyugodtabb lesz.
  • A rendszeres testmozgás csökkenti a stresszérzékenységet, a szorongást és a depresszió tüneteit. Az alvás szempontjából a legelőnyösebb a késő délutáni mozgás, mert az edzés utáni testhőmérséklet csökkenése hűti a testet, így pedig könnyedebben hajtjuk álomra a fejünket. Azonban lefekvés előtt pár órával (2-3) már nem tanácsos megerőltető, kardió típusú sportot választani, mert fokozza az aktivitást és megemeli a testhőmérsékletet, ami akadályozza az elalvást.
  • Kerüljük a zsíros, csípős, fűszeres és a magas cukortartalmú ételeket is a lefekvés előtt. Válasszunk helyettük könnyed, nyugtató hatású élelmiszereket, amelyek támogatják az éjszakai pihenést.
  • Lefekvés előtt legalább 2 órával már ne fogyasszunk élénkítő hatású szereket (kávé, energiaital, kóla) és ne is dohányozzunk. Mondjunk le az utolsó pillanatig húzott „búcsúcigiről” is, mert a tévhittel ellentétben nem ellazít, hanem stimulálja a szervezetet és megnehezíti az elalvást.
  • Az előző pont természetesen az alkoholtartalmú italokra is vonatkozik. Az köztudott, hogy az alkohol nyugtató, feszültségoldó hatása miatt megkönnyíti az elalvást, azonban azzal már kevesen vannak tisztában, hogy a hatása valójában kontraproduktív. Az álomba merülés csakugyan könnyebb lesz, azonban az alvás minőségét összességében rontja, hosszú távú fogyasztása pedig egyenesen alvászavarok kialakulásához vezethet.

alvasi higieneA figyelmesen kialakított (fények, hangok, matrac stb.) hálószoba az alváshigiéné egyik alapja.

  • Sötétítsünk be. A nappali természetes fény és az éjszakai sötétség váltakozása segít fenntartani a cirkadián ritmusunk (azaz a napi biológiai óránk) összhangját a világgal, és az alvásért felelős melatonin is csak a sötétben képes termelődni. Próbáljuk minél jobban lecsökkenteni a fényforrások számát. Ha máshogy nem megy, használjunk szemmaszkot. Semmiképpen ne aludjunk tévé mellett, sőt, alvás előtt már az elektronikus eszközök bármilyen formáját (telefon, tablet stb.) igyekezzünk hanyagolni.
  • Gyakorolj relaxációs technikákat lefekvés előtt! Meditálj, kényeztesd magad fürdővel, hallgass lágy zenét, készítsd fel a tested és a lelked az ellazulásra.
  • Szabadulj meg az összes felesleges hangforrástól, zárd ki a külső zajokat és akármennyire csak lehetséges, próbálj meg csendet teremteni a hálószobában. Ha ez sajnos nem megoldható, akkor szerezz be egy jó minőségű füldugót vagy hallgass fülhallgatóval például fehér zajt (white noise).
  • Ügyeljünk az optimális hőmérséklet és páratartalom kialakítására! Az alvás szempontjából a legjótékonyabb, ha a hálószoba hőmérséklete alacsonyabb (egyéntől függően 16-19 °C), így könnyebben álmosodunk el és nyugodtabb lesz az éjszakánk.
  • Tartsd távol az ébresztőt! Manapság már mindenki a telefonja ébresztő funkcióját használja. Azonban ha túlságosan elérhető közelségben van, akkor nagy a kísértés, hogy akár az éjszaka közepén is ránézzünk az időre vagy akár lecsekkoljuk az üzeneteinket, ezzel pedig megszakítjuk a nyugodt alvást. Ha nincs kartávolságra az ébresztő, azzal a reggeli szundi gomb nyomkodást is megelőzhetjük.
  • Ha az éjszaka közepén felébredsz és körülbelül 20 percen belül nem tudsz visszaaludni, akkor ne erőltesd. Kelj fel, menj át egy másik szobába, relaxálj egy kicsit, hallgass andalító zenét, esetleg keress valami könnyebb olvasmányt. Ne kapcsold fel az összes lámpát, ne kezdj el enni-inni-dohányozni, mert csak rontod a helyzetet. Ha újra úgy érzed, hogy elálmosodtál, akkor térj vissza a hálószobába.
  • Válassz kényelmes fekhelyet! A hőmérséklet, fény- és zajforrások mellett hatványozottan fontos, hogy milyen matracon, párnán hajtjuk álomra a fejünket. Egy kényelmetlen fekhely mikroébredéseket okozhat, megzavarhatja mind a minőségi, mind a mennyiségi alvást is. De nemcsak a kipihentségünk látja a kárát, hanem egészségügyileg is negatív következményekkel jár. Fontos, hogy a testalkatunknak, alvási pozíciónknak, esetleges hátbántalmainknak és hőtoleranciánknak megfelelő típust válasszunk. Ennek megtalálásához érdemes kifejezetten alváskiegészítőkkel foglalkozó szaküzletet felkeresni, ahol a tanácsadók naprakész tudással és sok tapasztalattal rendelkeznek.
  • Az ideális takaró, paplan kiválasztása szintén határozottan alvást befolyásoló tényező. Az alapanyagok útvesztőjében könnyű elveszni (gyapjú, pehely, pamut stb.), ezért tanácsos lehet először is kimondottan ilyen témával foglalkozó oldal/blog cikkeit böngészni, majd a beszerzésért egy hiteles alvásszaküzlethez fordulni.
  • Az ágyad legyen mindig higiénikus és friss! Ennek az egyik alapszabálya, hogy minden esetben használj magas hőfokon mosható, jól szellőző matracvédőt. Ez az egyik leghasznosabb alváskiegészítő, mindenképpen szerezz be egyet! Egyrészt megvédi a matracot a kellemetlen tünetekért felelős atkák megjelenésétől, másrészt sokkal egyszerűbben és gyakrabban tisztítható a levehető matrachuzatoknál, tehát túlnyomórészt ápoltabb körülmények között hajthatod álomra a fejed.

Ne feledjük, a hálószoba rendeltetése az alvás, a relaxáció és az összebújás. A többi tevékenységnek – akár munka, akár szórakozás – nem itt van a helye és az ideje. Fontos, hogy a súlyosabb mértékű alvászavaroknál az alváshigiéniás technikák nem helyettesítik az orvosi kezelést, csupán kiegészítésül szolgálnak. Azonban a tanácsok általános betartása mindenki számára javasolt.

Szép álmokat kívánunk! 🙂

 

Forrás:

  • http://www.sciencemag.org/news/2012/11/putting-themselves-sleep
  • http://www.hypersomniafoundation.org/classification-of-hypersomnias/
  • http://www.hypersomniafoundation.org/about-idiopathic-hypersomnia/
  • https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC3181743/
  • https://www.psychologytoday.com/conditions/hypersomnolence
  • https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC4694150/
  • http://www.alaskasleep.com/blog/what-is-idiopathic-hypersomnia-always-feeling-sleepy
  • https://sleepfoundation.org/sleep-topics/sleep-hygiene
  • http://www.alaskasleep.com/blog/what-is-sleep-hygiene-best-practices-to-help-sleep-everynight
  • http://healthysleep.med.harvard.edu/healthy/getting/overcoming/tips

dori

Hozzászólás

Katt ide a hozzászóláshoz